#2 A kínai utam 2.rész

Sziasztok újra! Bocsánat, hogy ilyen sok ideig nem irtam, csak valahogy sose vett rá semmi, hogy írjak, de most már összeszedtem magam! :)

Aki nem olvasta volna az 1 részt az kattintson IDE

Most a kirándulásaimról és utazásaimról szeretnék mesélni nektek, először is az iskolai kirándulásról amitől igazából először nagyon tartottam, de szerencsére kellemesen csalódtam benne, körülbelül 4 óra volt az út és az első megálló hely neve Wuxie volt. Először ebédeltünk, mert annyira éhesek voltunk, hogy én már szinte bármit megettem volna, de azt kell tudni rólam, hogy mindig minden körülmények között éhes vagyok, még akkor is, ha eszem(mondjuk útközben megálltunk egyszer boltban és annyi dolgot vettem, hogy az utat szinte végig evéssel töltöttem, de sebaj). Szóval hát ahol ettünk az étel már ki volt hűlve és esküszöm, hogy nem sokszor ettem olyan rosszat, mint amit akkor..  Azután sétáltunk körülbelül fél órát és odaértünk egy hajókikötőhöz és egy gyönyörű szép folyón keltünk át egy tradicíonális keleti hajón.



Miután átértünk sétáltunk körülbelül 1 órát a vizesés felé és eljátszottam a hattyú halálát(később kiderült az okosabbik fele az iskolástarsáim közül kisbusszal mentek oda, mert hogy volt csak olyan kedvesek voltak persze, hogy nem szóltak, mert minek). De miután odaértünk a táj olyan gyönyörű volt, hogy teljesen megérte(egyébként ne gondoljátok azt, hogy hisztis vagyok csak nagyon nagyon lusta vagyok, tényleg, kegyetlenül).

És másnap elmentünk Zhujie-be, ahol a Xi Shi a 4 kínai szépség egyike született(abba annyira nem megyek bele, hogy ezelőtti nap akkora osztálybuli volt, hogy kellemetlen volt másnap egymással találkozni). Nagyon jó osztályom volt egyébként, szerettem őket, voltak mindenféle származásúak nepálitól kezdve amerikaiig és az osztályfőnökünknél még soha nem találkoztam kedves és aranyosabb tanárral, mi mindig Zhou lao shi-nek hívtuk(lao shi: tanár kínaiul), annyira szerettem őt, hogy a magánéletemben lévő problémákat is sokszor vele beszéltem meg és azért valljuk be nem sok ilyen tanár van.

___________________________________________________________________________________
A következő utazásom Xian-be volt, a barátaimmal, köztük a 2 legjobb barátommal Lisával és Jasonnel. Ez az utazás nagyon hirtelen jött, mert eredetileg én nem akartam menni, de aztán egy nap utazás előtt kb. 1 héttel megkérdezték tőlem, hogy nem-e akarok mégis menni aztán mondtam, hogy de, miért is ne és még aznap megvettem a repjegyet. Jasonnel és Alexal repültünk együtt(mi voltunk azok akik az utolsó pillanatban találtál ki, hogy mégis megyünk és más géppel utaztunk).



Az első hely ahová elmentünk a Hua Shan volt, ami egy annyira csodálatos hegy, hogy el sem hittem, hogy én tényleg ott vagyok és ott állok a tetején, de mindenesetre az a nap nagyon költséges volt, kb. 40000 forintot költöttem aznap olyan dolgokra, hogy vonatjegy, belépő, libegő stb..

Másnap elmentünk a történelmi agyaghadsereghez ami szintén egy nagyon nagy élmény volt számomra, busszal jutottunk el oda és körülbelül 1 óra volt az út, majd ott fogadtunk egy kalauzt aki olyan rosszul beszélt angolul, hogy semmit nem értettem abból amit mondani szeretett volna, de legalább jó kedve volt és egész végig mosolygott.

Az utolsó állomás pedig egy olyan utca volt ami tele volt street foodal azaz utcai árusokkal, lehet, hogy nektek undorítónak fog tűnni, de nekem nagyon nagy kedvenc volt kint, szinte mindennap ettem ilyeneket. Ezek közül volt sült bárányhús, rizstorta, rizstészta báránnyal, tojásos tészta marhával, kínai zöldségekkel töltött batyu rántva, krumpligolyólk Xian módra. És most végezettül érkezzenek a képek.