#1 A kínai utam 1.rész

 

Először is Sziasztok! Egy 17 éves lány vagyok aki kínai gyökerekkel rendelkezik és jelenleg Budapesten él. Sokan írtatok, hogy szerintetek bele kellene kezdenem a blogolásba, most megteszem és remélem, hogy nem fogok csalódást okozni. Legfőképpen rólam, a mindennapjaimról, az utazásaimról, ételekről, divatról, szépségről és egyéb érdekesebb témákról fogok nektek írni.

A döntésem az első posztomról a kínai utamra esett. Erről szeretnék nektek mesélni, mivel most kezdem a blogolást ezért hogyha bármi jellegű hibát találtok benne, szóljatok, hogy tanuljak belőle és minél összetettebb és érdekes posztokat tudjak nektek írni, illetve, hogyha bármi érdekelne titeket és szerintetek írhatnék róluk akkor szívesen várom a leveleteket a shen.shine@hotmail.com-ra vagy a www.ask.fm/shenunit című kérdezős oldalamra, ahol egyébként is tehettek fel nekem kérdést mindenről.

A 2014-es tanévet Kínában kezdtem és azon belül is Shanghaiban és az első szemesztert ott töltöttem el, annyit kell tudnotok még rólam, hogy 8 éve nem volt együtt a családom és most lehettünk végre együtt amitől azt hittem, hogy nagyon boldog leszek, de mégsem, valahogy nem tudtam már elfogadni, hogy van családom és menekültem inkább előlük, és igen tudom, hogy bennem van a hiba valószínűeg, de az életemnek majdnem a felét nélkülük töltöttem el és ők sem és ti sem várhatjátok el tőlem, hogy fogadjak el mindent és folytassam úgy az életemet velük mintha ez a 8 év nem is lett volna.. Szóval először a szüleimmel éltem, de 2 hét után beköltöztem a kollégiumba, és utána sokkal, de tényleg sokkal jobban éreztem magam ott, mert tudtam, hogy a szüleim ott vannak nekem és találkozok velük legalább hetente, de mellette sokkal szabadabb lettem. Az első napjaim szomorúak és magányosak voltak, de mivel egy gyerekkori baratnőmmel együtt jártunk iskolába és mindennap együtt volt velem így napról-napra boldogabb lettem és mindent együtt csináltunk, szinte nem volt olyan perc amit ne együtt töltöttünk volna el.

Ilyen volt a szobám

Szerintem egy kollégiumi szobához képest gyönyörű, legalábbis én nagyon szerettem. Kicsi volt viszont édes és hangulatos. Megvolt minden ami kellett, rendes fürdőszoba,tv,hűtő stb. Hálistennek nem volt szobatársam. Külföldi diákokkal laktam együtt és a kollégium is csak külföldieknek volt, ők is úgy, mint én kínai nyelvet mentek tanulni. Nagyon kedves emberek voltak és nagyon szerettem őket egytől egyig. Az iskolámról annyit kell tudni, hogy igazából Shanghai egyik legjobb egyetem nyelvi részlege és mindenféle korú és származású ember járt. Belülről az egyetem olyan volt, mint egy kisváros, összesen 60000 ember járt oda az összes kart együttvéve. Minden nap reggel 8-tól 12-ig tartott azaz csak napi 4 órám volt, de viszonylag sokat kellett tanulni, mert a kínai nyelv elég nehéz, viszont annyi szerencsém volt, hogy én beszélni szinte tökéletesen tudok.

Kert az egyetemen belül